HARMINCNÉGY

Corran átnyúlt a Flarestar asztala felett, és megszorította Mirax kezét.

- Kösz.

Mirax viszonozta a szorítást.

- Csak meghívtalak ebédelni, nem nagy dolog.

- Nem is azt köszöntem meg. - Corran az asztalra pillantott, majd megint Miraxra emelte a pillantását. - Ahogy itt ülsz előttem, eszembe jutott az első alkalom, amikor találkoztunk a Talaseán.

Mirax elmosolyodott.

- Ja, a világítás elég gyér itt ahhoz, hogy arra a bolygóra emlékeztessen.

Corran kuncogott.

- Eszembe jutott, milyen gyönyörű voltál akkor, és elnézem, hogy semmit nem változtál.

- Én meg emlékszem, milyen jól festettél a repülősoverallodban, de aztán elrontotta az összképet apáink ellenségeskedésének emléke.

- De gyorsan túltettük magunkat rajta. Azután eszembe jutott az utolsó beszélgetésünk, amit a Coruscanton folytattunk, mielőtt nekivágtunk a világ meghódításának. - Corran mosolya valamelyest tompult. - És mindent elrontottam azzal, hogy Isard fogságába estem.

- Lám, még egy bűn, amiért lakolnia kell.

- Egyetértek. - Corran hátradőlt a széken, hagyta, hogy a felszolgálódroid eltakarítsa a tányérokat az asztalról. - Igazán kemény falat volt nekem a Lusankyán azt tudni, hogy te azt hiszed, meghaltam. Nem feltételeztem ugyan, hogy az elvesztésem annyira megvisel téged. De azt tudom, hogy én miképpen éreztem volna fordított helyzetben.

Mirax ünnepélyesen bólintott.

- Most pedig, alig egy nap múlva megint olyan helyzetbe kerülünk, hogy bármelyikünk meghalhat...

Corran kényszeredetten elmosolyodott.

- Ugye nem akarod azzal folytatni, hogy „háljunk együtt ma éjszaka, mert holnap talán már nem lehet"?

- Én? - Mirax szégyenlősen a mellére szorította a kezét. - Vesd el még a gondolatát is. Soha nem kovácsolnék előnyt ilyesmiből, bár tudom, milyen bőkezű vagy e téren.

- Ó, nem?

- Nem.

- Miért nem? - horkant fel Corran. - Nem vagyok tán elég jó neked?

- De igen, csakhogy ha jól emlékszem, már te is aludtál az én ágyamban

- Nem rossz, csakhogy, a csábításnak ez a módja kissé mesterkéltnek tűnik.

- Ez igaz, de szeretek flörtölni.

- Azt bizony én is. - Corran elmosolyodott, és megszorította az asztal felett Mirax kezét, de ügyelt, hogy a szorítása ne árulja el, mekkora nyomás nehezedik a lelkére. - És nem akarok arra gondolni, hogy valaha is mással flörtöljek, mint veled. Valójában azt szeretném, ha állandósítanánk ezt az állapotot.

Mirax barna szeme elkerekedett.

- Corran Horn hadnagy, te most megkérted a kezemet?

- Nézd, tudom, hogy ez túl hirtelen jött! Úgy értem, miután visszatérünk, életünk végéig együtt lehetünk, de ha összeszámolom a bevetéseket, meg az utazásokat, meg mindent, az utóbbi négy hónapban alig három hetet töltöttünk együtt. Mindent egybevetve, ennél sokkal több időt akarok veled eltölteni. És tudom, hogy sosem találnék mást, akivel ilyen szívesen együtt lennék, mint veled.

- Ez igaz lehet, mert ha úgy tennél, azt kellene hinnem, nincsenek érzelmeid. - Mirax megszorította a kezét. - Biztos vagy ebben? Nem akarsz erről Iellával beszélni?

- Azt mondaná, idióta vagyok, amiért nem kértem meg már korábban a kezedet. Ő és Diric olyan közel álltak egymáshoz, amennyire két ember csak lehet; és mindazok ellenére, amiket átéltek, boldogságban együtt töltött perceik egyikét sem adták fel. Erisi mindannyiszor pontosan megjósolta nekem, meddig fog tartani a kapcsolatom. Veled kapcsolatban nem bocsátkozott jóslásba.

- Okosabb volt annál - tartotta fel Mirax a kezét. - Még egy utolsó dolog, Corran. Már rájöhettél, hogy nem vagyok hajlandó szakítani sem a korábbi életstílusommal, sem az apámmal. Azt a Mirax Terriket kapod, akit megismertél.

- Én meg az apád megértettük egymást, de ha nem tettük volna, érted azt is elviselném. Tehát én sem fogok változtatni.

- Máshogy nem is menne.

Corran felvonta a szemöldökét.

- Szóval? - Érezte, hogy a szíve majd kiugrik a melléből. - Hozzám jössz feleségül?

Mirax felemelte a kezét az asztalról, és megcsókolta. - Igen, Corran Horn, hozzád megyek.

A feszültség, ami Corran belsejét feszítette, most szétrobbant. Harsány nevetésben tört ki, még egy könnycsepp is legördült az arcán. Elhúzta a kezét, és levette a jedimedált a nyakából. - Ezen az állomáson aligha van ékszerüzlet, és azt hiszem, még Zraii sem tudna felhajtani egy quadaniumgyűrűt, ezért be kell érned ezzel. - Mirax felé nyújtotta a medált, de az nem fogadta el.

- Corran, én tudom, mit jelent a számodra ez a medál. Ez a te talizmánod. Nem veszem el tőled, különösen nem a támadás előtt.

- Mirax, éppen most egyeztél bele, hogy a feleségem leszel. Ha volt is szerencse ebben a medálban, az már kimerült. Te vagy számomra a galaxisban a legfontosabb személy, ezért, ha ez a medál megóvhat téged, vagy ha csak rám emlékeztet, akkor nálad van a legjobb helyen.

Mirax erre elvette az érmét, és a tenyerére fektetve alaposan megnézte. Ujjával végigsimította Neeja Halcyon képmását, és elmosolyodott.

- Gondolod, hogy a gyerekeink őrá fognak hasonlítani?

- Inkább, mint a te apádra. - Mindketten nevettek. - A fiúk legalábbis. Ami a lányokat illeti, ha az anyjukra fognak hasonlítani, akkor én roppant elégedett leszek, és úgy fogok vigyázni rájuk, ahogyan Booster terád.

Mirax a nyakába akasztotta a medált, és elbújtatta a ruhája alá.

- Majd keresek a számodra valamit, ami felér ezzel. Lehet, hogy megkérem Zraiit, fabrikáljon neked valamit, amit sosem fogsz elfelejteni.

- Például mit?

- Mondjuk egy gyűrűt a Lusankya páncéljából. Az ugyanúgy fogva tartana, ahogyan te tartod fogva a szívemet.

- Jó vagy, Mirax, nagyon jó.

- Én vagyok a legjobb, Corran, de mindig arra késztetsz, hogy felülmúljam magam.

Corran elmosolyodott.

- Apádnak mikor mondjuk el?

Mirax kissé elsápadt.

- Hogy mikor, az a hogyan után következik. Adj időt, hogy kitaláljam a módját! Wedge-nek meg a többieknek elmondhatjuk, de apámmal várjunk holnapig. Ma éjjel más dolgunk is van.

- Például?

- Corran Horn, te megkérted a kezemet és odaadtam, és azt akarom, hogy a házasságunkban minden flottul menjen. - Felállt, és Corrant is felállította. - Még gyakorolnunk kell bizonyos dolgokat, hogy később tökéletesen tudjuk csinálni.

Fliry Vorru könnyedén leolvasta a két hajóskapitány arcáról az érzelmeiket. Az eligazítás, amit Ysanne Isard tartott nekik, Lakwii Varrscha kapitányt megrémítette. Bár a nő magasabb és izmosabb volt, mint Ysanne Isard, hiányzott belőle az a határozottság, ami Isardot fölébe emelte. Hogy igen magasra tudott emelkedni a ranglétrán, azt a hozzáértésének köszönhette, de Vorru úgy vélte, felemelkedését többnyire Joak Dryssóval való versengése vitte előbbre. Most mindenesetre elérkezett képességeinek legfelső határához.

Joak Drysso vele ellentétben alacsony, köpcös férfi volt, s a haja már kezdett hozzáőszülni kecskeszakállához. Jelentéktelen figura volt, mégis egyfajta titokzatosság lengte körül. Vorru a környezet perspektívájának engedve egy száz méter távolságban álló rohamosztagosnak látta, aki elszánt, és megadásra képtelen.

Isard a hőség és a pára ellenére a vörös admirálisi egyenruháját vette fel az eligazításhoz.

- Akkor hát lássuk. Meg fogják támadni az Empress osztályú űrállomást. Az objektum fegyverzete jelentéktelen, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az esetleges fejlesztést sem. A Yag’Dhul rendszer huszonnégy órányira van innen. Úgy számítom, hogy az állomás megsemmisítése után, mostantól hatvan óra múlva ismét itthon vannak. Kérdés?

Drysso határozottan bólintott.

- Érdekelne, madam direktor, miért küldi ki mind a Lusankyát, mind a Virulence-t? A Lusankya egymaga rendelkezik akkora tűzerővel, amekkora az állomás megsemmisítéséhez elegendő. Ráadásul nekem van tizenkét osztag vadászgépem, ami több mint elég Antilles nyomorúságos csapatának legyőzéséhez. Még Vorru miniszter legóvatosabb becslései is kettő az egyhez arányt enged feltételezni a javunkra, és mivel vagyunk olyan jók, mint a Zsiványkommandó, esélyük sem lehet a győzelemre velünk szemben.

Vorru megköszörülte a torkát.

- Elfeledkezett az alderaani harci cirkálóról?

- Annak a tűzereje elhanyagolható. Egy Szuper Csillagrombolónak meg se kottyan, mindamellett könnyedén végezhet vele. Két osztag TIE elég a távol tartásához. Nincs szükség a Virulence-re ezen a bevetésen. Rá a Thyferra védelméhez van szükség.

- Kivel szemben? - pislantott Isard.

- Antilles és emberei ellen. Ne felejtse, az ő X-szárnyúik alkalmasak a hiperrepülésre. Ha megtudják, mikor érkezünk, idejöhetnek, és húsz órájuk marad, hogy tönkretegyenek minket, mielőtt még visszaérkeznénk.

Vorru a homlokát ráncolta.

- És? Antilles csapatok nélkül nem tudja elfoglalni a bolygót.

- Már pedig vannak csapatai, Vorru miniszter. Az Ashern lázadók.

Isard egy kézmozdulattal véget vetett a szócsatának. - Nem számít... az a kis győzelem majd szertefoszlik, ha maguk visszatérnek.

- Ha a Virulence itt maradna, a legcsekélyebb győzelmet sem arathatnák. - Drysso elgondolkozva vakargatta kecskeszakállát. - Bármennyire is tisztelem Varrscha kapitányt, az ő hajójára ebben az akcióban nincsen szükség.

- Ahogyan a Thyferra őrzésére sincs - mosolyodott el Isard. - Itt van a Thyferrai Honi Véderő, az elég távol tartani a Zsiványokat, ha mégis képesek lesznek megtenni, amit maga mond. Akiket a THV életben hagy, azok aligha jelentenek támogatást az Ashern számára. Könnyedén ki tudunk tartani húsz-huszonnégy órán át, bármeddig is tart a visszatérés. És a Virulence is megy, hogy garantálja a visszatérést. Ait Convarion már elkövette azt a hibát, hogy alábecsülte Wedge Antillest. Az életével fizetett az elbizakodottságáért.

Drysso egy szemrebbenés nélkül vette tudomásul Isard figyelmeztetését.

- Értem, madam direktor. A Lusankya győzelmesen fog visszatérni a Yag'Dhultól.

- Remélem, hogy így lesz, Drysso kapitány, máskülönben semmi értelme, hogy visszatérjen - bólintott Isard ünnepélyesen. - Bizonyára kellemetlenül érintenék a kudarc következményei.

Isard Varsscha kapitány felé fordult, és Vorru csak azt várta, hogy a Virulence kapitánya összeessen.

- Varsscha kapitány, megértette a feladatot?

- Igen, asszonyom. A Virulence minden támogatást megad a Lusankyának a győzelemhez. Teljesíteni fogom Drysso kapitány közvetlen parancsait.

- Ah, értem. - Isard összevonta a szemöldökét. - Mostanáig Drysso kapitány alárendeltjeként szolgált, ugye?

- Igen, asszonyom.

- Ha követi a parancsait, az dicséretes. De mit tenne, ha észrevenné, hogy hibát követ el?

- Nem értem a kérdést, asszonyom.

Isard kissé dühös lett.

- Átvenné a kezdeményezést, kapitány? Ha a Lusankya veszélybe kerülne, Drysso kapitány parancs nélkül is akcióba lépne?

- Igen, asszonyom.

- Nagyon jó, kapitány. - Isard egészen a kapitány elé lépett. A hangját suttogóra fogta. - Ezt próbálja megérteni: a Lusankya sokkal sebezhetőbb, mint a maga hajója. És rá szükségünk van a Thyferrán. Mindent el kell követnie, hogy visszatérhessen ide. Drysso kapitány a maga jelenlétét megfigyelőként fogja számon tartani, én azonban a Lusankya pajzsát látom magában.

Isard megfordult, és mindhármójukhoz szólva folytatta.

- Ha Antilles tudja, hogy ellene megyünk, biztosan készít meglepetést. De ha nem is számít ránk, bizonyára nem védtelen. Ha csak kétségbeesik, az sem jó, mert a kétségbeesés hősies tettekre sarkallja az embert. Az elszántság fenyegetést jelent velünk szemben, tehát óvatosnak kell lenniük. Ha a győzelmünk sokba kerül, kockázatot kell vállalnunk.

Drysso arcára rezzenéstelen kifejezés ült ki.

- A győzelem az enyém lesz, madam direktor.

- Ez híres végszó, kapitány - mondta Isard gúnyosan. - Tegyen meg mindent, hogy a neve ne kerüljön azon áldozatoké mellé, akiknek ez volt az utolsó szavuk.

Iella Wessiri a helyére illesztette a fegyver célzószerkezetét, és egy kattintással rögzítette a csapot. Éppen a helyére akarta csapni az energiatelepet, amikor Elscol Loro átpréselte magát a vratixodú nyílásán.

- Mi újság?

- A Lusankya és a Virulence legénységétől megvonták a kimenőt. Hat órán belül indulnak.

- Konvojt nem alakítottak ki?

- Nem, ez egy támadó akció.

Iella elgondolkodott.

- Úgy érted, a támadó akció.

- Úgy látszik, Isard valóban úgy táncol, ahogy Wedge fütyül. Remélem, Wedge bírja majd szuflával.

- Elfoglalta a Coruscantot. Ezt a sziklát felszabadítani nem lesz olyan nehéz.

- Igen, de a Coruscantot Isard akarta az Új Köztársaság kezére játszani. A Thyferrához viszont ragaszkodni fog.

- Ez igaz. - Iella letette a karabélyt, és megnyomott néhány gombot a kronométerén. - Nos, azt hiszem, ez a hír meghatározza a cselekvési időnket. Negyvennyolc órával a Lusankya távozása után Wedge-ék itt vannak. Sixtust értesítetted már?

- A különítménye már úton van az állomáshely felé, és remélem, odaér, mielőtt megkapjuk a jelet.

Iella vidám felhangot vélt hallani Elscol hangjában.

- És persze, te azt szeretnéd, ha a jel a Xucphra-irodaházra ledobott bomba volna, ugye?

- Tarts ostobának, de nem tudom, miért kockáztatjuk meg ezt a veszélyes támadást, amikor Isardot egyetlen bombával el lehetne tüntetni a föld színéről. És ne gyere nekem megint az igazságossággal!

Iella megrázta a fejét.

- Nézd, én is tudom, Isard mennyire veszedelmes. A férjemből is bábut csinált. Semmit sem szeretnék jobban, mint feldugni az orrába a puskám csövét, és megolvasztani az agyát. És nem tekinteném gyilkosságnak...

- Ahogyan senki sem.

- ...de nem a halála a cél. Hanem hogy megállítsuk. És bíróság elé állítsuk. Hogy az emberek lássák, jogrend van, és a gonoszak mindig elnyerik a büntetésüket.

- És egy bomba miért nem alkalmas erre? - ráncolta a homlokát Elscol.

- A bomba sem több anarchiánál. Ha megöljük, azzal elveszítjük a társait. Ha felrobbantjuk, éppen azzal kerüljük el az igazi bomba robbanását. A tárgyalást, amely során felelnie kellene a bűneiért. Ha ez elmaradna, az emberek azt hinnék, nem is volt igazán bűnös. Húsz, harminc, esetleg ötven év múlva, ha ismét lesz egy neobirodalmi mozgalom, példaként állíthatják a nevét a tömegek elé. Ha felrobbantjuk, mártírt faragunk belőle, ha bíróság elé állítjuk, mindenki megtudja, mekkora szörnyeteg volt.

Elscol az ajkát harapdálta, majd lassan megrázta a fejét.

- Hát, utálom bevallani, de van valami igazság a szavaidban. Rám férne már a pihenés.

- Ahogyan mindenkire ráférne.

- Oké, majd keresünk valami kellemes kis helyet, ahol a Birodalmat csak hallomásból ismerik. Ha túléljük ezt az akciót.

- Miután túléljük, úgy gondoltad?

Elscol elmosolyodott.

- Igen, miután túléltük. De remélem, nem akarod, hogy a fegyveremet kábítóra állítva menjek be oda? Úgy nem fog menni.

Iella felemelte a fegyverét, és végre a helyére illesztette a tárat.

- Ha ránk lőnek, ölünk. Isarddal, Vorruval és Diarittal szemben csak kábítót használunk, feltéve, ha másokat nem kell eltenni láb alól.

- Rafinált terv, de azt hiszem, véghezvihető.

- Véghez is visszük - bólintott Iella ünnepélyesen. - Még két nap, és a Thyferra visszanyeri a szabadságát, Isard meg elveszti.